Ausztrál nádirigó
Ausztrál nádirigó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Acrocephalus australis (Gould, 1838) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Calamoherpe australis | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Ausztrál nádirigó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál nádirigó témájú kategóriát. |
Az ausztrál nádirigó (Acrocephalus australis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1838-ban, a Calamoherpe nembe Calamoherpe australis néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Acrocephalus australis australis (Gould, 1838) – kelet- és délkelet-Ausztrália], Tasmania.
- Acrocephalus australis carterae (Mathews, 1912) – északnyugat-Ausztrália;
- Acrocephalus australis gouldi (A. J. C. Dubois, 1901) – délnyugat-Ausztrália;
- Acrocephalus australis harterti (Salomonsen, 1928) – Fülöp-szigetek;
- Acrocephalus australis siebersi (Salomonsen, 1928) – nyugat-Jáva;
- Acrocephalus australis lentecaptus (E. J. O. Hartert, 1924) – Borneó, közép- és kelet-Jáva, nyugat-Kis-Szunda-szigetek (Lombok, Sumbawa);
- Acrocephalus australis celebensis (Heinroth, 1903) – Celebesz;
- Acrocephalus australis sumbae (E. J. O. Hartert, 1924) – a dél-Maluku-szigetektől (Buru) és a közép- és kelet-Kis-Szunda-szigetektől (Sumba, Timor) Új-Guineáig, a Bismarck-szigetekig és a Salamon-szigetekig;
Előfordulása
[szerkesztés]Délkelet-Ázsia déli részén és Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 16-17 centiméter.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
[szerkesztés]Szeptembertől februárig költ, fészekalja 3-6 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 28.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 28.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 27.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 27.)